KÉRLEK, KEDVES LÁTOGATÓM, NÉZD MEG TÖBBI OLDALAMAT IS! LISTÁJA MEGTALÁLHATÓ A JOBB OLDALON! SZAVAZZATOK UCOZ-OS OLDALAIMRA! KÜLDJETEK VÉLEMÉNYEKET A VENDÉGKÖNYVEKBE!
KÖSZÖNÖM SZÉPEN!
A szerelem maga az élet, ám az élet csak akkor értékes, ha van kit szeretni, és az viszont szeret!
Mással láttalak ott ahova mi megyünk együtt, míg azt hazudtad ott csak mi leszünk együtt. Nem tudom bízhatok-e ezután benned, jobb ha most rögtön elfelejtesz!
A szerelem mindent megváltoztat, ám a szerelemért mi mindent áldozhat egy olyan lány ki mindenen változtat, ám a szerelme folyton el van átkozva.
Mióta megláttalak, szeretlek. Nap, mint nap csak meggyvörös ajkadra gondolok. Megőrjítesz, ha beszélsz, kérlek légy kedvesem, s pecsételjük meg eme alkalmat egy forró, izzó csókkal!
Addig szeress amíg lehet, kérlek szeress mert meghalni félek.
Miért van az mondd meg nékem kérlek, Te jutsz az eszembe bármerre is nézek. Ha lecsukom a szemem csak reád gondolok, Látod, ilyenek a férfi hormonok. Bár barátságot fogadtam, mégis vonzódom feléd, Álom vagy valóság, Te minek neveznéd? Most, hát jó éjszakát, Álomra hajtod fejedet, csak arra kérlek álmodban nyisd ki nekem is szívedet, S ezen mese világban egy kicsit szeresd a szívemet! Jó éjt, Puszi, S ne feledd: MINDIG SZÁMÍTHATSZ RÁM, HISZ SZERETLEK!!!
Nem akartam beléd szeretni, és nem hiszem, hogy Te is akartad volna. De amikor találkoztunk, mindketten éreztük, hogy nem tudunk tenni semmit az ellen, ami velünk történik. Egymásba szerettünk minden különbözőségünk ellenére, és ezzel valami ritka és gyönyörű jött létre. Az én számomra az ilyen szerelem egyszer adatik meg az életben, ezért vésődött minden pillanata egyformán az emlékezetembe, s ezért nem feledem soha egyetlen másodpercét sem.....
Ha lelkedre őszi levél hull, szemedből bánat könnye pereg, én szeretnék a lelked lenni, hogy mosolyogjon két szép szemed!
Ha madárka lehetnék lelkednek kertjében, örömet dalolnék szemeid tükrébe.
Akkor elviselhetetlen valakinek a hiánya amikor, melletted ül és tudod sosem lehet a tiéd.
Megpróbáltalak levegőnek nézni, de rájöttem, hogy levegő nélkül nem tudok élni.
Hosszú volt a bánat és a szenvedés, de életemben ő volt a legszebb tévedés!
Ha sírsz, akkor mért ne szeretnél? Ha nem szeretsz, akkor mért gondolkozol? Ha akarsz, akkor mért szeretnél elhagyni? ...de nagyon rossz lenne nélküled, mert szeretlek Téged!...
Ha arra gondolt, hogy itt volt, itt feküdt mellette, hallotta a szuszogását, és néha hozzáért a karjával. Ha a nyárra gondolt, amikor együtt mentek az ösvényen. Valami visszatért ilyenkor, valami furcsa borzongás. Nem tudta, hogy mi az. De tudta, hogy már nem úgy van minden, mint nyáron volt. Nem olyan szép és egyszerű. Zavaros és bizonytalan. De szebb. Valahogy mégis szebb. Nem tudta, miért, és nem tudta mi az.
Arra gondolt, hogy vajon o merre járhat most?
Csend van s nyugalom,csak szívem dobbanását hallom! Mit is dobol nékem? Hiányzol nagyon!
Messze távol tőled szomorú az élet. Hiányzol és látni szeretnélek!
Rád gondolok! - Úgy indázlak közül gondolattal, mint vadszőlő a fát: nagy levelek, s a szem semmit se lát a zöldön túl, amely a törzsre ül.
Rád gondolok, ha nap fényét füröszti a tengerár; rád gondolok, forrás vizét ha festi a holdsugár. Téged látlak, ha szél porozza távol az utakat; s éjjel, ha ing a kis palló a vándor lába alatt. Téged hallak, ha tompán zúg a hullám és partra döng; a ligetben, ha néma csend borul rám, téged köszönt. Lelkünk egymástól bármily messze válva összetalál. A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára. Oh, jössz-e már?
Amikor még nem is láttalak, Már akkor a szívembe zártalak. Csak egyszer hallottam hangodat, Vágytam látni, ismerni arcodat.
Nem kerestem, nem is vártam, Mégis, mégis rád találtam. Nem is vártam, nem is kértem, Még az érzéstől is féltem.
Fájó szívem eltakartam, Kimondani nem akartam. El akartam űzni messze Bele a kéklő végtelenbe.
És egyszer csak megjelentél, Te sem vártál, nem kerestél. És beköltöztél szép csendben, Észrevétlen a szívembe.
Így enyém vagy mindörökre, Meséd szépül egyre szebbre. Keresem a boldogságot, S egyre érzem a hiányod...
Szemed tükre
Mikor a szemed zöldellő smaragdjába nézek, minden egyes problémát elnézek, mert szemed szépségéből végre megértem, miért teremtették ilyenre az emberiséget.
Hisz minden, mi tökéletes, volt előtte rossz is, s abból keletkezett minden, ami jó is. A Te szemed is egy ilyen tünemény lehet, mi a sok rosszból végleg kiemelkedett.
Szemed fénye az, mi szétkergeti az éjt, pillantásod az, mi minden kincset megér. szerencsés lehet, ki mélyen a szemedbe nézhet minél többet egy ember sem kérhet.
Habár mégis van néhány féleszű, akiknek nem elég ez az isteni nedű. Vannak, akik mindig többet akarnak, ok azok, kik csak vesznek, de semmit nem adnak
Vannak sokan, kik irigyek, önzőek, kik Hozzád sosem lesznek mérhetőek. De ok olyanok, kik nem ismernek téged, téged, s amid belül van: az az ezerszer szép lélek.
Te ne törődj velük, csak lépd át őket, csak lépkedj előre, s pillants a jövőbe. Ne foglalkozz velük, csak azokkal, akik szeretnek, éltedben, csak rájuk ossz fontos szerepet.
Hisz aki ismer téged, az csak szeretni tud, mert Téged nem lehet másképp, csak úgy, hibáiddal, a simogató lelkeddel, s lelked tükrével: a szép zöldellő szemeddel.
Félelem
Soha ne felejtsd el a szót, Amit búcsúzáskor mondtam. Örökké érezd ajkaim érintését, Mit utoljára neked adtam.
Kérlek, tedd meg ezt értem, Ne legyek múló emlék! Én nem ezt érdemlem… Még te mondtad nemrég.
Hogyan múlhatott el az, Mi bennem még ég? Miképp nyújthattál vigaszt, Ha soha nem szerettél?
Ez butaság, síró beszéd! Békíteném magam hazugsággal, Hiszen tudom, hogy szerettél Égo, vad bujasággal.
De menekültél a félelemtől. Megijedtél a szerelemtől, A félelem rabja lettél, Mert így még soha nem szerettél.
Te vagy a szellő,mely a leveleket ringatja.
Te vagy a báj, melytől a féktelen folyó megszelídül.
Te vagy a fény és a láng a virágok szirmán,
Az élet értelme,muzsikája,büszkesége és ereje.
"Ne félj hát,mert veled vagyok...
Ne félj,mert megváltalak,neveden szólítalak az enyém vagy.
Ha tengereken kelsz át veled leszek
És ha folyókon,nem borítanak el...
Mert drága vagy szememben,mert becses vagy nekem.
És Szeretlek!"
"Sírok,ha sírsz,ha ragyogsz,ragyogok
Néma barátod,rabszolgád vagyok,
Alázatos és bizalmas barát,
Aki nem kér semmit,csak néz és imád,
És nem akar lenni,csak általad,
Csak árnyéka annak ami vagy."
"Az az ember,akit bennem szeretsz,
természetesen jobb nálam:
én nem vagyok ilyen.
De te szeress ,és én majd igyekszem,
hogy jobb legyek önmagamnál."
"A szerelem mindent pótol,a szerelmet nem pótolja semmi."
"A szerelem olyan,mint az élet,csak a halállal érhet véget."
"Szerelmesnek lenni nem nehéz,Bizonyítani nehéz!"
"Csak férfi és nő van,a kettő együtt az ember."
"A férfi élete és szerelme kettő,a nőnek élni és szeretni egy."
"Szeretnélek kibontani,s vigyázva összerakni újra,aztán,ha van,lelkedbe bújva álmodni,mint még sohasem."
"A nőket a szerelem nem csak érdekessé teszi,hanem meg is szépíti.A nő akkor szép igazán,ha boldog,és akkor boldog,ha igazán szeretik."
"Ha van egy szív,mely érted dobban,szeresd őt mindenkinél jobban.Mert ki tudja,lesz e idő,mikor fáj a szíved,de már késő."
"Te vagy az első,kinek hinni tudtam,te vagy az első,kinek nem hazudtam.Te vagy az első,kit szívből szeretek,te vagy az első,kit sohasem feledek."
"Szeretni ne tanulj korán,de ha szeretsz,szeress igazán.Mert az élet oly mostoha,szeretni megtanít,de feledni soha."
"Ne akarj magadnak kincset,gazdagságot,kívánj inkább velem igaz boldogságot.Nézd a fecskepárt,s megérted a dolgot,mily apró fészke van,mégis milyen boldog."
"Aki azt mondja szeret,talán igaz lehet.Aki azt mondja imád,sose hidd szavát.De aki nem szól,csak mélyen a szemedbe néz,annak a szívében örökre élsz."
"Mikor szívünk először összedobbant,mikor szemed rám nézve lángra lobbant,mikor első csókod ajkamra égett,én már akkor éreztem,meghalok érted."
"Ne titkold el,mi szívedben él.Nem kell,hogy szebb és jobb legyél.Nem hatnak rám gyönyörű szavak,csak mutasd meg nekem önmagad."
"Te vagy a kezdet,te vagy a vég,nélküled mindig felhős az ég.Csak veled látom szépnek a napot,csak téged szeretlek,remélem tudod."
"Ha majd érzed a május illatát,ha meghallod a kismadár dalát,ha lázba ejt egy szép tavaszi eset,ha a szíved félve remegni kezd,ha egy kis levelet csókolsz lázasan,ha éjjeleket töltesz álmatlan,ha sírva fakadsz majd bús éneken,akkor tudni fogod,mi is a SZERELEM!"
"Ha porba írunk valamit,elfújja a szép,de ha a szívünkbe véssük,örökké él.Én a szívembe véstem egy szót s egy nevet!"
"A szó:Szeretlek! A név:a Te neved!"
"Átölel a gyönyör,eléget a mámor,azt kívánom tőled,légy az enyém százszor.Ha idebújsz mellém,el nem engedlek,mert én téged örökké szeretlek."
"Tudod,hosszú álom az élet.Valaki rosszat álmodik,valaki szépet.Én azt szeretném,ha mi együtt álmodnánk valami szépet,és az álmunk soha nem érne véget."
"Soha ne feledd,nem vagy egyedül,minden gondolatom hozzád menekül!Te vagy álmom,Te vagy ébredésem,Te vagy minden szívverésem!"
"Ha tényleg úgy érzel irántam,ahogy elmondtad,kérlek légy óvatos a szívemmel.Elviheted,csak ne törd össze.Mert az egész világ összedőlne."
"Két csillag ragyog az égen,egyik ok már nagyon régen.Szeretlek,suttogja váltig,egyik te vagy,én a másik."
"Szeretlek édes szeretlek téged,szeretni foglak amíg csak létezem.Kezem reszket,szívem nehéz,szeretlek téged ennyi az egész."
"Ha el merném mondani,amit most gondolok,megtudnád,hogy csak rólad álmodom.Ha el merném mondani,amit én most érzek,megtudnád,te akkor,hogy szeretlek téged."
"Ha szeretsz,add a kezed,és ne kérdezd,hogy ki vezet.Ne kérdezd,hogy hová megyünk,csak azt akard,hogy együtt legyünk."
"Ha beleszeretsz valakibe,hiába mondod,hogy csak tetszett,a szíved mélyén örökre ottmarad."
"A volt szerelmedtől egy kis kedvesség újra felidézheti a szerelmed."
"Te vagy az, aki az életet jelenti, te vagy az, akit nem lehet feledni. Örökké szeretnék veled lenni, és az életemet veled leélni."
