FLORYS LOVE POEMS-WEBPAGE

versek-képek

ghitza — Thu, 25 Feb 2010 19:54:30 GMT

Szeretlek 2.

ghitza — Sat, 20 Feb 2010 17:26:19 GMT

"Én esküszöm, hogy Téged szeretlek, és el nem hagylak, míg szívem dobog, s a szívem ha majd el is temetnek, a síron túl is szeretni fog!"

"Csókjaimat küldöm Hozzád! Te vagy a szívemben a LEGNAGYOBB BOLDOGSÁG! Távolból csak Rád gondolok! Aki szeret téged az Én vagyok!"

"Szeretlek Téged nagyon, kimondani azt nem tudom, hogy elmondjam amit érzek, kevés arra az egész élet."

"Ha majd leszáll az éjszakai lepke,és az égen ezer csillag ragyog, gondolj rám, mert szeretlek, akármilyen távol vagyok! Telnek-Múlnak a napok, és egyre boldogabb vagyok. Boldog vagyok mert te vagy nekem drága egyetlen szerelmem!"

"Olyan vagy nekem, mint nyíló rózsaszirom, oly gyönyörű és illatos! Érintésed mint legfinomabb selyem: Finom, lágy és csodálatos!! Szeretlek!!!"

"Csak hallgass este rám, ha nem vagyok melletted, akkor is rólam álmodj, mert szeretlek!"

Mikor megismertelek, még nem tudtam, nem gondoltam, hogy valaha szeretni foglak. Ma már képtelen vagyok elképzelni, hogy nem szeretlek.

"Amikor úgy néz rád valaki, mintha te lennél az utolsó csoda a Földön... az a szerelem."

Ha meghalnék vagy messzire mennék innen, felírnám a nevedet minden csillagra, h mindenki lássa, a világot jelented számomra.

Vágyom érintésedre, ölelésed minden pillanatára, arra a tudatra,hogy velem vagy…te vagy akit kerestem, szeress csak ennyit kérek én.

Melletted tudom már, érzem hogy rám talált,
ez igaz szerelem bennem,
te vagy akit kerestem, szeress csak ennyit kérek én,
te vagy akit kerestem, szeress csak ennyit kérek én.

'"S ha nevetek vagy ajkamon kel ének,

teszem,mivel egyetlen menedék ez,

hogy elrejtsem szavát a szenvedésnek."

"Valaki nem ír,pedig úgy várom

Valaki nem szeret,pedig úgy imádom!

Valaki nem tudja,hogy érte szenvedek

Valaki csak gyötör,mégis szeretem!

"Rám nehezedik egy emlék

Egyszer az ablakra fagyott az arcom

úgy vártam valakire

akiről azt hittem,hogy szeret!

Még bennem szoronganak a könnyek,mert nem jött el

mégsem!

"Már tudom milyen éjjel-nappalnak lenni,milyen örökké együtt és mégis külön."

"Én szeretnék vallani,de reszket a kéz,könnyes a szem mely a szemedbe néz,elárulja a fájó szívet,egy szerelmes lelket ami belülről éget,szádon a szám,és kezeden a kezem,tégy amit akarsz,már nem fáj nekem."

"Most látom már,milyen gonosz az élet

Megmutat,majd rögtön el vesz téged

Ha csak rád gondolok kigyúlnak a fények

Sír a szem,sír a szív,s velük együtt a lélek."

"A legnehezebb dolog a szerelemben ha ki kell szeretned valakiből!"

"Várom,remélem,álmodozom arról hogy visszajössz,de ismerem a történet végét:soha nem fogsz visszajönni hozzám."

"Dalolj belül ha fáj is,

Nevess ha zokogni kell

Tanulj meg szenvedni

és akkor boldog leszel!"

"Rejtegetem szívem mélyén,

Félve,fájón a nagy titkot,

Hogy feledni el nem tudlak,

Hogy nem leszek soha boldog."

"Hazugság volt minden szavad! Hazugság volt ,most már ne tagadd!Mit tegyek,hogy ne gondoljak Rád?Gyere vissza ,és hazudj tovább."

"Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya,amikor melletted ül és tudod,hogy sosem lehet a tiéd!"

"Az ember erős de a szíve megszakad,ha azt kit igazán szeret,szeretni nem szabad."

"Akkor tudod ,mi is az a magány,

Ha egyedül sétálsz egy hűvös éjszakán!

Az éjszakába kiáltod kedvesed nevét,

De nem hallja azt ,csak a nyomasztó sötét."

"..Sötétben álltam fájó magányban,

csalódnom kellett a szebb világban

Szürke volt minden,nem láttam színeket

Csak múló szerelmet,összetört szíveket."

"Oh,drága magány,az egyetlen társam,kivel már az élet,olyan sokszor megpróbáltam,S mindig ugyanaz,csalódások sora,Mindig nézz előre,de vissza soha!"

"Magam vagyok.Nagyon.

Kicsordul a könnyem.Hagyom.

Viaszos vászon az asztalomon,

Farigcsálok lomhán egy dalon.

Vézna.szánalmas figura Én.

S magam vagyok e föld kerekén."

"Légy jó és magányos leszel!"

"Egyetlen szív Kell csak Nekem!Egy messziről dobbanó jel!Egyetlen szó,egy halk igen,melyet egy magányos csillagnak üzensz."

"Én is voltam egyszer kisgyerek

játszottam,mint a többiek.

De már felnőttem,s egyedül vagyok.

nincs senki,kire számíthatok."

"A magány az,mikor belenézel a tükörbe és a semmi néz vissza rád."

"Most szívből jövő verset írok neked,
avval kezdem milyen jó volt veled.
Azt hittem eltudlak felejteni de rájöttem ez nem fog menni,
félek én hogy így is marad,sírok és szenvedek miattad.
Már nem látlak régóta,telik az idő azóta.
Te már engem felejtesz,mint egy pohárt elejtesz.
Hiába is kereslek,csak egyre jobban szeretlek.
Hiányzol...nagyon szeretlek."

A szerelem fáj

ghitza — Sat, 20 Feb 2010 16:45:44 GMT

Isten veled

Lélegzeted cseppjei hullanak belém,
a lábad nyomában megbúvó
fájdalom is az enyém.
Álmodni szabad már rólad,
Őrzöm szemed kékjét!
Játszik velem a megtépázott remény-
meg kellene taposnom az ábrándok bolondságát,
telefonom némaságát,
Mert te élsz, nagyon messze, de élsz!
Üvölto emlékeim hangja hozzád el nem ér.
A dermesztő mínusz húsz fok álma lettél!

Talán

Ha egyszer majd találkozunk,
nézni fogjuk egymást!
A gondolatok nem formálódnak szavakká,
ott lesznek a levegőben a ki nem mondott
érzések.
Szerelmünk gyönyöre, átka a fájó sóvárgás múltja,
bosszúnk ezernyi módja.
S mégis a vágyakozás tölti be a
lelkünk.
Én, az ég kékjébe öltöztetlek,
tenyerembe gyűjtöm szemed sugarát,
hajadnak fényével simogatom
ajkadnak helyét arcomon.
A fájdalom öröme boldoggá tesz,
mert minden perc az volt.
Lassan elmegyünk egymás mellett,
te kékben, én fényben!
S a teljes megsemmisülés bíborában
egyesülünk.

Óh szív! Nyugodj

Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehelete a lobbant keszkenő.

Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott úton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zúzódik, zizzen, izzad és buzog.

De fönn a hegyen ágyat bont a köd,
mint egykor melléd: mellé leülök.
Bajos szél jaját csendben hallgatom,
csak hulló hajam repes vállamon.

Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén
szerelem szólal, incseleg felém,
pirkadó madár, karcsú, koronás,
de áttetsző, mint minden látomás.

Te vagy ki kell

Elhiszem, tudom, s csak éreznem kell,
Szívemnek lelkemnek Te vagy ki kell.
Álmomban is csak Te vagy kit kereslek,
Tudd, hidd, s érezd, hogy szeretlek.

Rád gondolok reggel, délben, s este is,
S ha mellettem lennél, még jobb lenne ez is.
Nem kutatom a hibákat, gondokat, inkább lenyelem,
Hogy megint együtt lehetünk ez Kegyelem.

Bármivel megbántalak, rosszat okozok Neked,
Bocsáss meg kérlek, s hadd legyek Veled.
Veled, ki mindig elűzi rossz kedvem, bánatom,
S Ki még akkor is velem van, ha álmodom.

Szeress

Az a szó, hogy szeretsz, egy életre szól,
Szeretsz vagy elfeledsz, gondold meg jól.
Amikor téged először láttalak,
Attól a perctől szívembe zártalak.
Boldog nélküled csak ott leszek,
Ahol a sír mindent eltemet.
De a síron túl is van egy élet,
Ott sem fogok mást szeretni, csak Téged!
Ameddig szeretsz, addig élek,
Szeress mindig, mert meghalni félek.

Jó, hogy vagy nekem

Fontosnak érzem, hogy elmondjam,
Téged szeretlek legjobban.
Te vagy nekem lét és jelen,
Nem kell semmi,csak maradj velem.

A szerelem

Mi a földi élet s minden ragyogványa
Nélküled, oh boldog Szerelem érzése?
Tenger, melyet ezer szélvész mérge hánya,
Melynek meg nem szűnik háborgó küzdése.

India kincsével légyen tömve tárod,
S Caesar dicsősége ragyogjon fejeden:
Mit ér? vágyásidnak végét nem találod,
S nem lel szíved tárgyat, hol megelégedjen.

De te, édes érzés, egek szent magzatja!
Az emberi lelket bétöltöd egészen,
Bájodnak ereje az égbe ragadja:
S a halandó porból egy félisten lészen.

Te a szerencsének játékát neveted,
Mert hatalma néked semmit nem ád s nem árt;
A nagyság álképét mint bábot elveted,
S nem szab semmi földi erő néked határt.

Mosolyogva rohansz te habnak és lángnak:
Meg nem rémít ég, föld reád rohanása.
Te a bús koporsót menyasszonyi ágynak
Nézed, s elenyészik rettenetes váza.

Te a szegénységnek mohos kalyibáját
Márványpalotává tudod változtatni,
S mezei gyümölccsel rakott asztalkáját
A mennyei nektárillatban úsztatni.

Tegyen mást boldoggá a sors csalfa kénye:
Nékem te légy dajkám s ápolóm, Szerelem!
Zöld myrtuskoszorúd pályám szép reménye,
S könnyel ázott kendőd légyen szemfödelem.

Szerelem ez?

Őrjöngök Rád, ha néznek,
Szeretne ütni két kemény ököl,
Hogy utálom ízét a sárga méznek,
Agyamban, hogy csak arcod tündököl,
Hogy megvetem szelét az élet-vésznek
S haraggal bámulok az égre föl
S ha sírni kéne, könnyeim is késnek
S belőlem minden jóérzést kiöl.
Szerelem ez? vagy, haj nem is tudom csak,
Csak azt tudom, hogy megbolondulok,
Bronzajkaim, mint gyáva koldusok,
Csókmorzsáért könyörgenek - agyoncsap,
Érzem, szaladj, rohanj kezem elől!
Ihaj! ha egyszer öklöm öldököl,
Ideráncigállak, nézd kevélyen, büszkén
Hogy zúz sebet e gyáva két ököl
S csókolj bolondul holtak füstös üszkén.
Akarom kezeimbe sodorni hajad,
Akarom megízlelni telér ajakad,
De mondd nekem, ki eddig nem is hittem,
Karodban él az ifjú Életisten!

Annyira fáj

Megdermedtek bennem a szavak,
tollamat most a ködbe mártom,
és húzok inkább egy vonalat
vagy kipipálom ami megmaradt.

Altattál, de jó volt szeretnem,
futottunk együtt mint zerge pár,
szemed iránytűjét követtem,
s a valóság ugrott át felettem.

Annyira fáj, hogy felköltöttél,
féltelek, talán még keresni fogsz,
de nem találhatsz rám már többé,
letört ágaink közt válok könnyé.

Bocsánat

Milyen ölni való ez a szó,
és ugyanakkor mindenkor jó,
mert általában mindent megoldó,
de kimondani meggondolandó.

Néha üres locsogás,
néha meg lelki feloldozás.
Az ember mondhatja szívből,
de mondhatja csak úgy viccből.

De ami a legszörnyűbb,
hogy ez a legnehezebb,
őszintén jogosan bocsánatot kérni,
és megérdemelten azt udvariasan fogadni.

De a megbocsátás az még nehezebb,
mert ez nem egyszerű dolog,
ha hibázott
és jól átrázott.

De a szeretet megbocsátó,
és olykor elgondolkodtató,
na és nem mindig kifizetődő,
de akkor is törődő.

Fáj...

Fáj a léted,
mert nem vagy velem,
Fáj a léted,
mert tudom,hogy nem szeretsz engem!

Fáj a szerelem,
Mert tudom, hogy csúnya vagyok,
Fáj a szerelem,
mert tudom, hogy nem a tied vagyok!

Fáj a szív,
mert olyan sebet kapott...
Fáj a szív,
már látod vérzik nagyon...

Fáj a gondolat,
mert csak rád gondolok,
Fáj a gondolat,
mert még mindig benne vagy..!

Fáj a szó,
a szó, hogy SZERETLEK,
Fáj a szó,
a szó, hogy SZERETTELEK!!

Fáj az érzés,
az érzés, a szerelem,
Fáj az érzés,
de most végleg megszüntetem!

Olyan jó lenne

Olyan jó lenne még egyszer ajkad csókolni
És szemedbe mélyen bele-bele pillantani
Oly jó lenne még egyszer hallanom, hogy mondod nekem szeretlek
Oly jó lenne látni még tenger kék szemedet

Azokat az időket soha de soha nem feledem
Mert mélyen benne van a szívemben
Azért mert te voltál első nagy szerelmem
És ezt a szerelmet soha nem feledi lelkem

De rájöttem, hogy ez már csak a múlt
De mégis jó volt mikor ajkad ajkamhoz simult
S szemed a szemembe mélyen bele tekintett
Mert ekkor a testem is bele remegett

De most már külön utakat járunk
De néha egymás után sóvárgunk
Bár mindkettőnknek új már a párja
Mégis vágyunk régi társunk csókjára.

Versek 3.

ghitza — Sat, 20 Feb 2010 07:07:59 GMT

A szív nem találgat

Megéri-e vagy sem?
Sosem fontolgatjuk,
Mikor a szerelmet
Ajándékba kapjuk.

Mennyi benne gyönyör
És mennyi a bánat,
Egyensúlyban leszünk?
Szívünk nem találgat.

Szerelmek

Van a gyermeki, mely
Angyalian tiszta,
Szemünk érzékeli,
De szívünk még néma.

Az első szerelem
Felkelti a vágyunk,
Még csak ízlelgetjük
S átszövi az álmunk.

Majd szerelmek jönnek
Melyek különböznek,
Más illat,más érzés,
Gyönyörűek,szépek.

Mindegyikről hisszük,
Hogy ő az igazi,
Majd feledésbe merül,
Éppúgy, mint a többi.

És ha megérint ő,
Akiért változunk,
Kinek mindent adunk
S kitol mindent kapunk,

Szinte el sem hisszük,
Hogy létezik ilyen -
Földöntúli, igaz,
Végzetes szerelem.

A Szerelem rejtély

Boldog nappalok és
Szerelmes éjszakák,
Forró ölelések,
Lángolás,tűz,parázs.

Csókok finom íze
Kábít és mámorít,
A test közelsége
Szüntelenül csábít.

Nem lát és nem is hall,
Önző vagy önzetlen,
Olykor elégedett,
Vagy elégedetlen.

Ismerjük erejét,
Ezer színben játszik,
S tudjuk mi vár ránk,ha
Hatalmába csábít.

Gúzsba képes kötni,
Mégsem félünk tőle,
Inkább azt kívánjuk,
Maradjon örökre.

Különös ajándék,
Vágyunk rá szüntelen
A szerelem rejtély,
Véges és végtelen.

Szívemnek Te vagy csak fontos...

Szerelmem hatalmas lángja
felemészti minden gondom.
Eszem alszik dús hevétől,
szívemnek Te vagy csak fontos.

Körülöttem meghalt a lét,
már-már izzik minden csontom.
Szemedbe ha belenézek,
szívemnek Te vagy csak fontos.

Nem látok,nem hallok semmit,
csak érzem szirmaim bontod.
Én vágyakozva sóhajtom:
-Szívemnek Te vagy csak fontos!

Szeretlek, mint...

Szeretlek, mint senkit soha még
Szeretlek, mint madarat az ég,
Szeretlek, mint kagylót a tenger,
Szeretlek, mint életet az ember.

Lennék virág, ha lehetnél méh,
Lennék csillag, ha lehetnél éj,
Lennék tied, ha enyém lehetnél,
Lennék szerelem, ha engem szeretnél.

Szeretlek, mint pillangót a rét,
Szeretlek, mint sivatag a tevét,
Szeretlek, mint anya a gyermekét,
Szeretlek, mint férfit soha még.

Lennék forrás, ha szomjas lennél,
Lennék kenyér, ha koldus lennél,
Lennék szív, mely benned dobogna,
Lennék én, ki érted meghalna.

Szeretlek, mint rózsa bimbaját,
Szeretlek, mint esőt a virág,
Szeretlek, mint senkit soha még,
Szeretlek, mint ereket a vér.

Lennék hal, ha folyó lehetnél,
Lennék jobb kéz, ha a bal te lehetnél,
Lennék halott, ha el te temetnél,
Lennék boldog, ha egyszer szeretnél.

Mikor

Mikor a lelkedben meghal a remény,
Mikor szíved szomorú és árva, szegény,
Mikor szívtépően zokognál, de büszkeségből nem teszed,
Akkor gondolj rám és sírj nyugodtan,
Én letörlöm a könnyedet!

Mikor sötét az éjszaka és hosszú,
Mikor az agyadban nincs más,csak a bosszú,
Mikor minden porcikád remeg a vágytól,
Akkor gondolj rám, s megérzed,
Mennyire hiányzol!

Mikor forró a dél, és hideg a tél,
Mikor árnyak üldöznek, akkor se félj,
Mikor egy buta szó is jobban fáj a sebnél,
Akkor gondolj rám, s elmondom:
Nekem többet érsz mindennél!

Álmodj szépet

Lehunyt a nap, s feljöttek a csillagok az égre.
Én nem látlak, de ok csak téged néznek.
Fognám két kezed,ölelnélek,de csak a sötét éj ölel téged.
Hát ha vannak ilyen éjek,
csukd be szemed, s álmodj, álmodj nagyon szépet.

Szerelmemnek

Az égi fényt meggyújtották valahol.
Az éj üresen telt és most is hiányzol.
Gondolataim folyton körülötted járnak.
Ha repülni tudnék, már ott lennék nálad.
Vinnék a szívemből egy jókora darabot.
Hogyha nem vagyok ott, érezd, érted dobog.
Ott hagynám neked a számat.
Hogy csókod akkor is legyen,
ha nem vagyok nálad.
Neked adnám a kezem.
Hogy hiányomban is kényeztesselek.
De a szerveim nélkül élni nem tudok.
Ezért inkább örökre veled maradok.

Szeretném , ha szeretnél

Szeretném, ha szeretnél
Soha el nem felednél
És mindig velem lennél
Ez minden álmom
Te vagy a végzetem,
Szeretném, ha szeretnél
Éreznéd amit érzek
Nem csak rajongó lennék
Nem csak sóvárognék utánad
Hanem éreznéd!
Szemed csak nekem csillogna
Szád csak engem csókolna
Csak rám mosolyognál
Csak engem ölelnél
A mennyországban lennénk
Együtt lennénk boldogok
Szeretném, ha szeretnél
Két karodba zárnál
Soha el nem engednél
Mindig velem lennél
Csak engem szeretnél
Csak engem várnál
Szeretném, ha szeretnél...
Soha el nem felednél!
Ha együtt mennénk mindenhova
Szívem ki is ugrana
Ha tudnád mit érzek
Nap mint nap csak rád gondolok
Szíved majd meghasadna
Annyira fájna!
Na, de ezt csak én érzem
Érzem, hogy majd kiugrik a szívem
Ha meglátlak jaj nekem
Reszket mindenem
Elönt a forróság
Ha meglátlak mindig
De te csak mosolyogsz
Rám nézel és mosolyogsz
Gyönyörű arcod nem feledem
Nem feledem szívembe zárom
Mélyen elásom!
Elásom és ott hagyom
Szeretném, ha szeretnél...

Hiányzol!

Ma hétfő van, s korán keltem,
Nem igen találom a helyem.
Valami hiányzik a mai napból,
Ugyanúgy, mint te az oldalamról.
Ma elutaztál egy pár hétre,
S már ma hiányzol szégyenemre.
Mert tudod, nem vagyok olyan erős, mint te,
Ki leül és ír, s telik a hétvége.
Én nem tudok mit írni,
De annál inkább sírni!
Mert ha nem vagy itt velem,
Úgy hiányzol, hihetetlen.
Inkább ne utaztál volna el,
Te fontosabb vagy énnekem.
S ha most tudnám pontosan hol vagy,
Süthet a nap vagy beborulhat.
Én mennék utánad örömmel,
Bármily utazó eszközzel,
Mert meg akarom érinteni arcodat,
Simogatni hátadat.
Csókolni végtelenül,
Míg testem teljesen felhevül.
Írd meg hát nekem nyomban,
Hová utazzam azonnal!

Szerelem

Amíg én a karjaidban vagyok
Nem akarom, teljenek a napok.
Azt szeretném, megállna az idő
Mind addig, amíg nem késő.
Mert úgy félek, egyszer elveszítelek,
De bárhol vagy, előkerítelek.
Mert szeretlek tiszta szívemből
S ne legyen ez neked hízelgő.
Csak mert így érzek irántad,
Imádom minden porcikádat.
Mikor engem csókolsz,
Elönt a melegség,
Úgy érzem, ez tiszta veszettség.
Megvesztem, mint akit a róka megharapott,
Mindig kérek belőled egy falatot.
S szeretném, ha örökké tartana,
Ha utunk mindig egy irányba haladna.
S szeretnék gyerekeket,
Kiket szerelmünk gyümölcsének tekinthetek.
Hogyha majd megöregszünk,
S az időbe visszatekintünk,
Ne legyenek siralmas emlékek,
Unokákkal tele vígan éljek.
S ha eljön az idő, ha mennünk kell,
Szerelmünket sose felejtsük el!

Versek 2

ghitza — Sat, 20 Feb 2010 06:52:39 GMT

Szeretném, ha szemem tükrében fedeznéd fel a világot, s észrevennéd az igazán fontos dolgokat.Szeretném, ha tudnád, hogy a sivatagban is nyílik virág, s hogy a hóesésben is van melegség, mert így él a világ.Szeretném, ha velem együtt kiáltanád, hogy suttogva is értem szavad, mert így nincs az a szív, mely megszakad.Szeretném, ha látnád, hogy a vak ember is láthat csodás dolgokat, s kinek néma az élet, az is várja a hangokat.Szeretném, ha együtt éreznénk azokat a dolgokat, melyeket a sok ember a jelentéktelen dolgok miatt egyre csak halogat.És végül szeretném, ha már ráncok borítják arcunkat, azt lássam, életünk nem is lehetett volna ennél boldogabb.

A szeretet az az energia, amely kiterjeszt, megnyit, kiküld, megtart, feltár, megoszt,gyógyít.A félelem ruhákba csavarja a testünket, a szeretet mezítelenül hagy.A félelem görcsösen kapaszkodik mindenbe, és mindenhez ragaszkodik, amink csak van, amíg a szeretet odaad mindent.A félelem bezár,, a szeretet megnyit. A félelem megragad, a szeretet elenged. A félelem sajog, a szeretet enyhít. A félelem támad, a szeretet módosít.Minden emberi gondolat, szó, és tett vagy az egyik, vagy a másik érzelmen alapul. Nincs más választásod, minthogy nincs semmi más, amiből választhatnál.E kettő között azonban szabadon választhatsz - és ez nem is kevés, hidd el!!!"

Az élet

Nem az az élet, ha mindentől félsz,
Nem az az élet, ha bent ülsz és sírsz.
Nem az az élet, ha csak nézed a Napot,
nem az az élet, hogy látsz egy csillagot.
Nem az az élet, hogy el merengsz a múlton,
nem az az élet, ha át nyúlsz egy pulton.
Nem az az élet, ha mindig csak remélsz,
élvezd az időt, amíg csak élsz.

Élvezd az életed, addig még lehet.
Élvezd a Napot ha ragyog,
a szelet ha táncol, ha mozog.
Élvezd a világ minden zörejét,
élvezd a tavasz illatos mezőjét.
Élvezd a tánc hívó szavát,
élvezd a nyár perzselő szagát.
Élvezd az életed minden pillanatát.

Hisz nem az az élet, ha ülsz egy szobában,
nem az az élet, ha hiszel az örök igazságban.
Nem az az élet, hogy mindenkit gyűlölsz,
nem az az élet, hogy mindent felőrölsz.
Nem az az élet, ha sajnáltatod magad,
nem az az élet, ha szemed könnyes marad.

Éld az életed, addig még lehet.
Mosolyogj, amikor csak teheted.
Örülj minden apró dolognak,
meglátod ezért nem tartanak bolondnak.
Élvezz minden napot, órát, percet,
élvezd az elkövetkező hosszú életet.

Könnyes búcsú

Könnyes két szemem, kín az életem.
Nem vagy itt velem, hogy fogd a két kezem.
Mélyen merengek, az élet mért ilyen?!
Mért nincs most velem, akit szeretek?
Miért nem néz rám?
Mért nem szeret már?
A lelkem mindig fáj, ha o nem ölel át.
Ég az én szívem, érted kedvesem.
Lángol a testem, rád vár mindenem.
Az élet nélküled, sose lesz már szép.
Nem kel fel a nap, s nem fúj már a szél.
Nincs több nappalom, csak hideg éjjelem.
Ha te nem ölelsz át, reszket mindenem.
Ha nem láthatom mosolyod,
ha nem foghatom kezed,
ha nem hallhatom hangod,
én is elveszek.
Egyedül az élet oly gyötrelem,
nélküled átélni nem lesz erőm sosem.
Remélem a szíved újra megdobban,
s szerelemben élhetünk örök nyugalomban.

Te az enyém,

s én a tiéd.

Te vagy a fény,

s én a sötét.

Mikor te lefekszel,

én akkor kelek.

Olyanok vagyunk,

mint a Nap és a Hold.

Te vagy a Nap,

s én a Hold.

Mikor te sírsz,

én akkor nevetek.

Ha te ragyogsz,

én csak szenvedek.

Te boldog vagy,

ha fogom kezed!?

Vidám vagy,

ha nem szenvedek.

De te vagy a fény,

s én a sötét.

Ezért vagy te az enyém,

s én a tiéd.

Szeretlek, mint anya a gyermekét,
szeretlek, mint termek a fényt.
Szeretlek, mint a tenger a Napot,
szeretlek, s még is egyedül vagyok.
Szeretnélek átölelni,
szorosan magamhoz húzni.
El nem engedni soha sem,
veled leélni életem.
Karjaid közt ébredni minden reggel,
ajkaid csókolni, ha lefekszel.
Szemeid nézni minden pillanatban,
hangod hallani a tömeg zajaiban.
Ha messze jársz tőlem, akkor is tudni,
hogy a szerelemed soha sem fog megtörni.
Ahogy téged szeretlek,
úgy kevesen szeretnek.

Hidd el érted bármit megtennék,

bárhova utánad mennék.

Bárkivel megküzdenék,

ha örökre veled lehetnék.

Tudom, ha kezed fogom,
soha sem eshet bajom.
Ha szemeid nézhetem,
a világ feltárul előttem.
Mindent tisztán látok,
s tudom nem válnak valóra az álmok.
Mégis minden éjjel arról álmodom,
hogy csak mi létezünk ezen a világon.
Egymás karjaiban ébredünk,
s legyőz mindent szerelmünk.
Szoros kapocs van e két szív között,
nem tépheti azt szét az üldözött.
Hisz én szeretlek, s tudom te is szeretsz,
S hidd el velem örökre boldog lehetsz.

Szomorú történet

Áll a kiskapuban egy leány,
s nézi a tájat.
Nézi a csillagok ragyogását,
látja a Hold csodás csillogását.
Néz a messzi tájba s várja,
hogy megjelenjen párja.
Nem látja sehol,
s arcát elképzeli.
Hirtelen feltűnik
a csodás holdfényben.
Látja már messziről,
hallja a lépteit.
Érzi az illatát,
s az érintését.
Egyre közelebb jön,
s a lány rohanni kezd.
Rohan, hogy a fiú csókját
mielőbb érezze.

Siet hozzá,
s a fiú is futni kezd.
Majd hirtelen el tűnik,
s nem tudja hol lehet.
Mikor közelebb ér,
meglátja testét
Fekszik előtte,
s a lány megfogja kezét.
Hiába hallgatja,
a szíve már nem dobog,
KELJ FEL! ordít,
de már minden hiába.
A szerelme csak fekszik
némán, a halálra várva.

A lány zokogni kezd,
sír mint egy gyermek.
Szerelme kezét szorítja,
s ajkára egy utolsó csókot ad.
Nem hiszi el, hogy így lett vége,
pedig mily boldogok voltak együtt.
Minden nap egy új felfedezés
volt az életük.
A régi séták a parkban,
a csodás éjszakák egymás karjaiban.
Most mindennek vége,
nem lesz több mosoly,
csók, ölelkezés,
mert a halál elragadta az ő kedvesét.

Nézem a fellegeket,
a csodaszép bárányfelhőket.
Érzem a virágok csodás illatát,
Érzem a Nap meleg sugarát.
Látom a daloló madarakat a fákon,
Csak a boldogságom nem találom.
Csodaszép lepkék keringenek körülöttem,
S a szellő lágyan simogatja testem.
Lehunyom szemem és téged is látlak,
Minden porcikámmal érezlek, várlak.
Lassan kinyitom szemem,
S reménykedem, hogy itt állsz előttem.
De sajnos ezen a gyönyörű napon,
Újra egyedül ülök a padon.
Várlak mint mindig,
Bár tudom nem jössz el
De a remény örökre megmarad nekem.
Talán egy nap, ha kijövök a rétre,
Te is itt ülsz velem kéz a kézben.

Te vagy nekem a Föld.
Te vagy nekem az ég.
Te vagy nekem a Nap,
S te vagy az örök fény.

Te vagy nekem a méz,
Mely oly édes.
S ha szomjazom,
Te csillapítod szomjam.

Te éltetsz, s adod nekem az erőt
Hogy kibírjak minden fájdalmat.
Számomra csak te létezel,
Csak érted élem életem,
Mert nélküled a világ
Nem lenne több csak végtelen.

Álom...

Álmodom, s te itt vagy velem,
s vár minket a csodaszép végtelen.
Körülöttünk ragyognak a csillagok
s a Hold némán mosolyog.
Mi kéz a kézben repülünk az űrben,
s nézzük a bolygók táncát.
A csillagok körtáncot járnak,
az öreg meteorok lassan elszállnak.
A picinyeik csak állnak és néznek,
ahogy az egész univerzum táncol kéz a kézben.
Majd lassan előbújik a Nap,
s perzselő melegétől mindenki elszalad.
Csak mi maradunk ketten,
hogy ne legyen szomorú táncolunk egyet.
Majd hirtelen vissza szállunk a Földre,
s felkelek az óra csörgésre.

Velem vagy, s fogod a kezem,
barna szemed mindent elmond nekem.
Nem kell, hogy beszélj
én akkor is értelek,
hisz a szerelem összeköt kettőnket.
Rám mosolyogsz, és én tudom, hogy szeretsz.
s egy kacsintással titkaim elárulom neked.
Némán nézünk egymásra és mégis beszélünk,
hiszen a szívünk beszél helyettünk.
Nekünk nem kellenek szavak,
hiszen azok semmit sem mondanak.
Az igaz beszéd a szívből tör elő,
s csak az hallja meg, aki igaz szerető.
Ha nem hallod hangom,
szólj hozzám kedvesem,
mert számomra te vagy az igazi szerelem.
Ha nem vagy velem elvesztem a fejem,
s szívem ver hevesen.
Minden pillanatban azt akarja elmondani,
hogy SZERETLEK TELJESEN!

Hiányzik a szemedből sugárzó fény,

amely erősebb, mint a Nap sugara.

Hiányzik ölelésed melege,

mely oly forró, hogy elolvadok tőle.

Hiányzik csókod, s ajkad,

mely piros, mint a rózsa.

Hiányzol nekem kedvesem,

s te nem írsz nekem szerelmesen.

Nem hívsz fel s nem jössz hozzám,

nem hallhatom hangod, s ez fáj.

Fáj már a szívem,

mert nem vagy velem.

Ég a lelkem,

mert nem ölelsz engem kedvesem.

Állok az ablakom előtt
és várom, hogy megjelenj.
Bár tudom, hogy nem jössz
s csak a képedet nézhetem.
Ajkamon a szó, mely hangtalan
s csillogó tekintetem némán nézi képedet.
Egyre jobban érzem hiányod,
de hiába kiálltok nem hallja senki sem.
Szeretnélek látni, érezni
s csókolni hevesen.
De tudom, hogy nem fog menni,
mert nagyon messze vagy tőlem kedvesem.
Vágyom az ölelésedre és bőröd illatára,
de már csak az emlékek maradtak meg nekem.
Ezért csak állok az ablakban
némán, könnyek között
s nézem, ahogy le megy a Nap.
De te még akkor is az eszemben vagy.

Kereslek, de nem talállak,
Szeretlek, de meg bántalak!
Szerelmed megfolyt úgy érzem,
Pedig csak szeretsz egészen!
Szemeid oly ártatlanok
S én mégis néha rád támadok!
A torkomban gombóc keletkezik,
S az ereimben a vér még csörgedezik.
Halkan suttogsz valami szépet,
Mégis olyan mintha a világnak ordítanád szenvedésed.
Rám hajolsz s megcsókolod ajkam,
De érzem szíved boldogtalan.
Szerelmed rég hiába való,
Hiszen az én szívem csaló.
Megcsalt téged egy őszi éjszakán,
Mikor a kin kapuja várt reám.
A kin szét tépte szívemet,
De a sír majd mindent eltemet.
Akkor te megbocsátottál,
S esküt is fogadtál.
Elmondtad mik a feltételek,
Én belementem, mert szeretlek.
A könnycseppet még nem tudtam szemedből kiűzni,
De szerelmemről remélem megtudtalak győzni.
Mikor látom szemedben a fájdalmat
Szívem megreped,
Mert tudom, hogy én törtem össze szívedet.
Csak egy dolgot higgy el nekem
Jobban szeretlek, mint a saját életem.

Éjszaka minden sötét
s egy szív lángokban ég.
A csillagok fényesen ragyognak ,
a madarak utoljára dalolnak.
Én rád gondolok s megreped a szívem,
arcomon lassan lefolyik vérem.
Nem vagy már velem,
mert elvitt a nyár,
szobámban csak egy fénykép áll.
Te vagy rajta s én,
mikor még átöleltél.
Csókoltad ajkam s szerettél,
de sajnos ez mind már csak emlék.
Már csak a bánat maradt meg nekem,
s a kín melyet te adtál nekem.
Szívembe újra fájdalom született,
mely egy nap majd széttépi lelkemet.
Most csak a képet látom s sírnom kell,
mert tudom kit szeretek többé nem ölel.
Kinézek az ablakon
s lassan megvirrad,
de a szívem attól darabokban marad.
Aki össze rakhatná már nincs velem,
ezért inkább halál, mint újabb szerelem.
Kés a kezemben s gondolkodom
Vajon mi lenne jobb a halál vagy a fájdalom?
A halál mellett állom
s késemet szívembe vágom.
Ennyi volt életem,
már nem vár rám más csak a végtelen!

Micsoda hangok
amiket hallok,
és csordultig
telt csöndek.
Igazi ünnep.
Színt hoz a szürke
hétköznapokba.
Mit mondhatnék,
-Isten hozta.

Lassan múlik hétre-hét,
lassan véget ér az év.
Az ido hordja rá a fákra
a tél szürke ködét.

Sápatag a nap,
olcsó aranyat
hint a tájra
és várva-várja,
hogy eljön a pillanat.

Mikor arra virrad fel,
hogy a remény énekel
és egy új hajnal
a régi nappal
fényes nászra kel.

A világ újra éled majd,
a múlt taposta avart
átszakítja egy új hajtás
amit eddig hó takart.

Ha nem ér el a gondolat,
valami titkos erőn át,
a világ is meghasad,
a szívem is megszakad.

Én is egy gondolat vagyok,
kimondanak és meghalok,
de ha benned tovább élhetnék,
a világ is megmenekülhet még.

Többé nem figyelek rád,
többé már
nem figyelek senkire.
Ilyen az életem,
és ha ilyen,
így kell lennie.

Te gyönyörű vagy,
eleven és szabad,
magad vagy az ösztön.
Hús-vér test
és szigorú falak
igazi börtön.

Hát nem figyelek rád
és ha kell,
hát nem figyelek senkire
Ilyen az életem,
de nem muszáj
ilyennek lennie.

Mi a méltó
és mi a béklyó?
Hol van a kereszt
és ki érti ezt?

Imádkoznom kéne,
hogy ne jussak
ilyen sorsra,
de ha a vállamat nyomja
vinném a dombra,
halálom helyére
a Koponyák Hegyére,
hisz' tudom mi a sorsom:
hogy így szülessek újra.

Hiába vagyunk sokan,
végül mind egyedül ülünk.
Hiába vagyunk bátrak,
végül mind menekülünk.

Szerek és szerverek.
Mű világ és műhibák.
Csak így lehet
vagy nem lehet
túlélni azt,
amit igaznak hiszel?

Én is csak ülök
és hallgatok,
tudom a csönd
most ölni fog,
de azt is tudom,
hogy csak is engem,
mert nem létezik,
csakis bennem.

És hiányzik a szer,
de csakis még egyszer,
mert tudom,
hogy az is te voltál,
meg a tánc a síromnál.

Hiába nem látsz rácsokat,
én nem vagyok szabad.
Úgy még láncok se kellenek,
ha a lelked fordul ellened.
Egyedül maradsz,
csendben várod a tavaszt,
míg a világ elrohan,
nevetve boldogan
és te anélkül, hogy bárki értené
árnyékként suhansz a vég felé.

Néha játszótér,
néha csatatér.
Néha másokért,
néha magadért.

De ki játszik ilyet
és ki mondja meg milyet?

Néha színház,
néha kabaré.
Az előadás csak játék,
a testé a szavaké.
Én nem vagyok színész
sem rendező,
csak színhely,
hát nem kell, hogy gyűlölj,
nem kell, hogy tisztelj

Csak mond meg:
ki játszik ilyet
és a végén ki lesz aki fizet?

Félek,ha nem engedek neki
elborít az őrület,
de tudom,hogy nem engednem
nem lehet

Mélyről jön
igazi,összezúz,
ha a földön járnék felemel,
ha repülnék visszahúz.

Nem járhatok,
nem szállhatok,
ez nem állapot!
hé! várjatok!

Megszülettél egyszer
már csak ilyen az ember
megszületni mersz, nem kell,
de az ember vitatkozni sem mer.

Megszülettél egyszer
és most egy negyven éves ember
tekint vissza a múltra
és ha kell,
megkérdezi újra

Mögöttem van minden?
Igaz volt amiben hittem?
És ha bármit el is értem,
vajon kié lesz az érdem?

Aztán a jövőbe nézel,
a holnapra emlékszel,
a vándorlás a puszta
és még negyven év;
ki tudja?

Megszülettél egyszer
most, mint egy negyven éves ember
úgy nézz vissza a múltra,
nehogy ugyanazt játszd el újra!

Az órák csak múlnak
de én még fent vagyok
az ablakom túloldalán
ködbe bújt csillagok

Monoton,lüktető,halk zene
és a közelgő hajnal élces üzenete:
"hát újra látlak,erre a vibráló képre meredve
álmatlanul, mint akinek nincs is már lelke"

Ez egy végtelen,magányos, éber álom
remény nélkül, hogy majd ébredés jönne
így csöndes gondolataimba burkolózom,
mint a csillagok a ködbe.

A távolban dereng a nap
Az ajtódon a hajnal kopogtat
Egy ritmus tör elő a gyászból
Hallod a csendet a fáradt eső zajától

Ma éjjel a bánat esője hullt az égből
Siratta az elveszett lelkeket
Némán esett, csak egy szót szólt kérdőn
de nem válaszoltok
Hiába kérdezett

Ma éjjel a bánat esője hullt az égből
Siratta, hogy hiába kérdezett
Némán esett
és kereste az elveszett lelkeket

Szeretlek
Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a testedért,
szomorú kedves a kedvesért,
egész nap csókolom testedet,
csókolom minden percedet.
Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messziről kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek.

Szeress, ne kérdezd, hogy miért,
ha nem magamért: magadért,
a jövőért, egy napodért,
ezért a meleg mosolyért,
mit mégis ízlelhetett ajkad,
ennyiért,
ízéért e friss pillanatnak.

Ki vagy te, mit gondolsz, mi vagy?
Az vagy, mit a szív, mit az agy,
a szem kintről kölcsönbe kap!
Ne félj kinyílni: szabadabb
leszel csak, minden porcikáddal,
gazdagabb
nem is velem, de a világgal!

Szeretünk, már nem is neked
mondom, nem is kell értened,
örülj: a tested is szeret,
a falánk föld, mely eltemet,
az idő: hogy átfolyna rajtad!
Istened,
ki így sejteti, mit akarhat.

Megért málnánál hamarabb
ecetesül, lesz poshatag
a jó íz, mit egy nappal ad:
a kosár édes pillanat! –
tanácsolták már, higgy azoknak,
kik alant
a csontjaikkal tanúskodnak.

szeretlek

ghitza — Sun, 07 Feb 2010 10:14:09 GMT

A szerelem maga az élet, ám az élet csak akkor értékes, ha van kit szeretni, és az viszont szeret!

Mással láttalak ott ahova mi megyünk együtt, míg azt hazudtad ott csak mi leszünk együtt. Nem tudom bízhatok-e ezután benned, jobb ha most rögtön elfelejtesz!

A szerelem mindent megváltoztat, ám a szerelemért mi mindent áldozhat egy olyan lány ki mindenen változtat, ám a szerelme folyton el van átkozva.

Mióta megláttalak, szeretlek. Nap, mint nap csak meggyvörös ajkadra gondolok. Megőrjítesz, ha beszélsz, kérlek légy kedvesem, s pecsételjük meg eme alkalmat egy forró, izzó csókkal!

Addig szeress amíg lehet, kérlek szeress mert meghalni félek.

Miért van az mondd meg nékem kérlek, Te jutsz az eszembe bármerre is nézek. Ha lecsukom a szemem csak reád gondolok, Látod, ilyenek a férfi hormonok. Bár barátságot fogadtam, mégis vonzódom feléd, Álom vagy valóság, Te minek neveznéd? Most, hát jó éjszakát, Álomra hajtod fejedet, csak arra kérlek álmodban nyisd ki nekem is szívedet, S ezen mese világban egy kicsit szeresd a szívemet! Jó éjt, Puszi, S ne feledd: MINDIG SZÁMÍTHATSZ RÁM, HISZ SZERETLEK!!!

Nem akartam beléd szeretni, és nem hiszem, hogy Te is akartad volna.
De amikor találkoztunk, mindketten éreztük, hogy nem tudunk tenni semmit az ellen, ami velünk történik.
Egymásba szerettünk minden különbözőségünk ellenére, és ezzel valami ritka és gyönyörű jött létre.
Az én számomra az ilyen szerelem egyszer adatik meg az életben, ezért vésődött minden pillanata egyformán az emlékezetembe, s ezért nem feledem soha egyetlen másodpercét sem.....

Ha lelkedre őszi levél hull,
szemedből bánat könnye pereg,
én szeretnék a lelked lenni,
hogy mosolyogjon két szép szemed!

Ha madárka lehetnék
lelkednek kertjében,
örömet dalolnék
szemeid tükrébe.

Akkor elviselhetetlen valakinek a hiánya amikor, melletted ül és tudod sosem lehet a tiéd.

Megpróbáltalak levegőnek nézni, de rájöttem, hogy levegő nélkül nem tudok élni.

Hosszú volt a bánat és a szenvedés, de életemben ő volt a legszebb tévedés!

Ha sírsz, akkor mért ne szeretnél?
Ha nem szeretsz, akkor mért gondolkozol?
Ha akarsz, akkor mért szeretnél elhagyni?
...de nagyon rossz lenne nélküled, mert szeretlek Téged!...

Ha arra gondolt, hogy itt volt, itt feküdt mellette, hallotta a szuszogását, és néha hozzáért a karjával. Ha a nyárra gondolt, amikor együtt mentek az ösvényen. Valami visszatért ilyenkor, valami furcsa borzongás. Nem tudta, hogy mi az. De tudta, hogy már nem úgy van minden, mint nyáron volt. Nem olyan szép és egyszerű. Zavaros és bizonytalan. De szebb. Valahogy mégis szebb. Nem tudta, miért, és nem tudta mi az.

Arra gondolt, hogy vajon o merre járhat most?

Csend van s nyugalom,csak szívem dobbanását hallom! Mit is dobol nékem?
Hiányzol nagyon!

Messze távol tőled szomorú az élet. Hiányzol és látni szeretnélek!

Rád gondolok! - Úgy indázlak közül gondolattal, mint vadszőlő a fát: nagy levelek, s a szem semmit se lát a zöldön túl, amely a törzsre ül.

Rád gondolok, ha nap fényét füröszti a tengerár; rád gondolok, forrás vizét ha festi a holdsugár. Téged látlak, ha szél porozza távol az utakat; s éjjel, ha ing a kis palló a vándor lába alatt. Téged hallak, ha tompán zúg a hullám és partra döng; a ligetben, ha néma csend borul rám, téged köszönt. Lelkünk egymástól bármily messze válva összetalál. A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára. Oh, jössz-e már?

Idézetek

ghitza — Sun, 07 Feb 2010 07:00:30 GMT

Amikor...

Amikor még nem is láttalak,
Már akkor a szívembe zártalak.
Csak egyszer hallottam hangodat,
Vágytam látni, ismerni arcodat.

Nem kerestem, nem is vártam,
Mégis, mégis rád találtam.
Nem is vártam, nem is kértem,
Még az érzéstől is féltem.

Fájó szívem eltakartam,
Kimondani nem akartam.
El akartam űzni messze
Bele a kéklő végtelenbe.

És egyszer csak megjelentél,
Te sem vártál, nem kerestél.
És beköltöztél szép csendben,
Észrevétlen a szívembe.

Így enyém vagy mindörökre,
Meséd szépül egyre szebbre.
Keresem a boldogságot,
S egyre érzem a hiányod...

Szemed tükre

Mikor a szemed zöldellő smaragdjába nézek,
minden egyes problémát elnézek,
mert szemed szépségéből végre megértem,
miért teremtették ilyenre az emberiséget.

Hisz minden, mi tökéletes, volt előtte rossz is,
s abból keletkezett minden, ami jó is.
A Te szemed is egy ilyen tünemény lehet,
mi a sok rosszból végleg kiemelkedett.

Szemed fénye az, mi szétkergeti az éjt,
pillantásod az, mi minden kincset megér.
szerencsés lehet, ki mélyen a szemedbe nézhet
minél többet egy ember sem kérhet.

Habár mégis van néhány féleszű,
akiknek nem elég ez az isteni nedű.
Vannak, akik mindig többet akarnak,
ok azok, kik csak vesznek, de semmit nem adnak

Vannak sokan, kik irigyek, önzőek,
kik Hozzád sosem lesznek mérhetőek.
De ok olyanok, kik nem ismernek téged,
téged, s amid belül van: az az ezerszer szép lélek.

Te ne törődj velük, csak lépd át őket,
csak lépkedj előre, s pillants a jövőbe.
Ne foglalkozz velük, csak azokkal, akik szeretnek,
éltedben, csak rájuk ossz fontos szerepet.

Hisz aki ismer téged, az csak szeretni tud,
mert Téged nem lehet másképp, csak úgy,
hibáiddal, a simogató lelkeddel,
s lelked tükrével: a szép zöldellő szemeddel.

Félelem

Soha ne felejtsd el a szót,
Amit búcsúzáskor mondtam.
Örökké érezd ajkaim érintését,
Mit utoljára neked adtam.

Kérlek, tedd meg ezt értem,
Ne legyek múló emlék!
Én nem ezt érdemlem…
Még te mondtad nemrég.

Hogyan múlhatott el az,
Mi bennem még ég?
Miképp nyújthattál vigaszt,
Ha soha nem szerettél?

Ez butaság, síró beszéd!
Békíteném magam hazugsággal,
Hiszen tudom, hogy szerettél
Égo, vad bujasággal.

De menekültél a félelemtől.
Megijedtél a szerelemtől,
A félelem rabja lettél,
Mert így még soha nem szerettél.

Te vagy a szellő,mely a leveleket ringatja.

Te vagy a báj, melytől a féktelen folyó megszelídül.

Te vagy a fény és a láng a virágok szirmán,

Az élet értelme,muzsikája,büszkesége és ereje.

"Ne félj hát,mert veled vagyok...

Ne félj,mert megváltalak,neveden szólítalak az enyém vagy.

Ha tengereken kelsz át veled leszek

És ha folyókon,nem borítanak el...

Mert drága vagy szememben,mert becses vagy nekem.

És Szeretlek!"

"Sírok,ha sírsz,ha ragyogsz,ragyogok

Néma barátod,rabszolgád vagyok,

Alázatos és bizalmas barát,

Aki nem kér semmit,csak néz és imád,

És nem akar lenni,csak általad,

Csak árnyéka annak ami vagy."

"Az az ember,akit bennem szeretsz,

természetesen jobb nálam:

én nem vagyok ilyen.

De te szeress ,és én majd igyekszem,

hogy jobb legyek önmagamnál."

"A szerelem mindent pótol,a szerelmet nem pótolja semmi."

"A szerelem olyan,mint az élet,csak a halállal érhet véget."

"Szerelmesnek lenni nem nehéz,Bizonyítani nehéz!"

"Csak férfi és nő van,a kettő együtt az ember."

"A férfi élete és szerelme kettő,a nőnek élni és szeretni egy."

"Szeretnélek kibontani,s vigyázva összerakni újra,aztán,ha van,lelkedbe bújva álmodni,mint még sohasem."

"A nőket a szerelem nem csak érdekessé teszi,hanem meg is szépíti.A nő akkor szép igazán,ha boldog,és akkor boldog,ha igazán szeretik."

"Ha van egy szív,mely érted dobban,szeresd őt mindenkinél jobban.Mert ki tudja,lesz e idő,mikor fáj a szíved,de már késő."

"Te vagy az első,kinek hinni tudtam,te vagy az első,kinek nem hazudtam.Te vagy az első,kit szívből szeretek,te vagy az első,kit sohasem feledek."

"Szeretni ne tanulj korán,de ha szeretsz,szeress igazán.Mert az élet oly mostoha,szeretni megtanít,de feledni soha."

"Ne akarj magadnak kincset,gazdagságot,kívánj inkább velem igaz boldogságot.Nézd a fecskepárt,s megérted a dolgot,mily apró fészke van,mégis milyen boldog."

"Aki azt mondja szeret,talán igaz lehet.Aki azt mondja imád,sose hidd szavát.De aki nem szól,csak mélyen a szemedbe néz,annak a szívében örökre élsz."

"Mikor szívünk először összedobbant,mikor szemed rám nézve lángra lobbant,mikor első csókod ajkamra égett,én már akkor éreztem,meghalok érted."

"Ne titkold el,mi szívedben él.Nem kell,hogy szebb és jobb legyél.Nem hatnak rám gyönyörű szavak,csak mutasd meg nekem önmagad."

"Te vagy a kezdet,te vagy a vég,nélküled mindig felhős az ég.Csak veled látom szépnek a napot,csak téged szeretlek,remélem tudod."

"Ha majd érzed a május illatát,ha meghallod a kismadár dalát,ha lázba ejt egy szép tavaszi eset,ha a szíved félve remegni kezd,ha egy kis levelet csókolsz lázasan,ha éjjeleket töltesz álmatlan,ha sírva fakadsz majd bús éneken,akkor tudni fogod,mi is a SZERELEM!"

"Ha porba írunk valamit,elfújja a szép,de ha a szívünkbe véssük,örökké él.Én a szívembe véstem egy szót s egy nevet!"

"A szó:Szeretlek! A név:a Te neved!"

"Átölel a gyönyör,eléget a mámor,azt kívánom tőled,légy az enyém százszor.Ha idebújsz mellém,el nem engedlek,mert én téged örökké szeretlek."

"Tudod,hosszú álom az élet.Valaki rosszat álmodik,valaki szépet.Én azt szeretném,ha mi együtt álmodnánk valami szépet,és az álmunk soha nem érne véget."

"Soha ne feledd,nem vagy egyedül,minden gondolatom hozzád menekül!Te vagy álmom,Te vagy ébredésem,Te vagy minden szívverésem!"

"Ha tényleg úgy érzel irántam,ahogy elmondtad,kérlek légy óvatos a szívemmel.Elviheted,csak ne törd össze.Mert az egész világ összedőlne."

"Két csillag ragyog az égen,egyik ok már nagyon régen.Szeretlek,suttogja váltig,egyik te vagy,én a másik."

"Szeretlek édes szeretlek téged,szeretni foglak amíg csak létezem.Kezem reszket,szívem nehéz,szeretlek téged ennyi az egész."

"Ha el merném mondani,amit most gondolok,megtudnád,hogy csak rólad álmodom.Ha el merném mondani,amit én most érzek,megtudnád,te akkor,hogy szeretlek téged."

"Ha szeretsz,add a kezed,és ne kérdezd,hogy ki vezet.Ne kérdezd,hogy hová megyünk,csak azt akard,hogy együtt legyünk."

"Ha beleszeretsz valakibe,hiába mondod,hogy csak tetszett,a szíved mélyén örökre ottmarad."

"A volt szerelmedtől egy kis kedvesség újra felidézheti a szerelmed."

"Te vagy az, aki az életet jelenti, te vagy az, akit nem lehet feledni. Örökké szeretnék veled lenni, és az életemet veled leélni."

Gondolatok

ghitza — Sat, 06 Feb 2010 17:42:33 GMT

Amikor téged minden bánt - nekem ez annyira fáj,
Csókjaimmal törlöm patakzó könnyed - ne sírjál!
Kedvesem kérlek, nyugodj meg már - nekem is rossz lehet.
Mondd el mi lelt, hiszen te vagy az életem, végzetem.

Eljött már az este és én nem lehetek veled, hogy füledbe súgjam jó éjt Szerelmem. Ezért küldöm ezt a kis sms-t jó éjt kedvesem Szeretlek.

Az álmot meg nem álmodni úgy sem tudod
Az érzést elhallgattatni úgy sem tudod
Ujjaid közt a kor
Úgy száll mint szürke por, és a perc hordja el.

A szerelem nem csak szeretetből áll,
A szeretet nem csak szerelemből áll,
De a szerelem és a szeretet csak együtt működik!

Az igazi társ nem egy a százból, hanem a százból az egy.

Kinézek az ablakon, látom a Holdat ragyogni, érzem a könnycseppeket arcomon lefolyni. Ha itt lennél és megkérdeznéd, mi bajom, csak annyit mondanék, HIÁNYZOL NAGYON!

Reggel. ha felébredsz, észre fogod venni, kicsike szobádból nem hiányzik semmi. De hogy én ott jártam, megtudod könnyen, hófehér párnádon ott csillog a könnyem.

Kínzó a tudat, hogy nem vagy velem. Várom a percet, hogy megfogd a kezem! Dobogó szívemet kezedbe helyezem, melyben örökké ég a szenvedély és szerelem!

Lelkemben keserűség. Meddig fogom viselni még? Szívem lassan összeroppan. Te kellesz csak. Hányszor mondjam?

Itt van az ősz, hullanak a falevelek,
Csak a test didereg, a szív melegebb.
Fázom, jöjj közelebb - hadd ölellek át,
Szorosan ölelj, hogy érezzük egymást.

Ha rá gondolsz kit el kell feledni. Rádöbbensz, hogy nem tudod feledni. Feledni akarod, de nincs hozzá erőd. Mert tudod még mindig szereted őt!

Kint az eső sétál: Hallom lépteit
kezemben féltett régi emlékeid
már csak néhány nap s reményem feltámad
nem szégyenlem:Szeretlek Imádlak!

Gyűlöllek és szeretlek
de kérded miért teszem?
Mert te kellesz nekem,
senki más

Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak.

Miért van az, hogy a legkevésbé eredeti mondatot akarja mindenki hallani? A "szeretlek" már megszámlálhatatlanul sokszor elhangzott, mégis, amikor kimondjuk, olyanok vagyunk, mint az ősember, aki talált egy szót, és imádattal kezdi tisztelni.

Szeretlek szívemmel, Szeretlek lelkemmel, Szeretlek ábrándos Őrült szerelemmel!...

Kételkedj, vajon a csillagok tüzesek-e; kételkedj, vajon a nap mozog-e; kételkedj, vajon az igazság hazudik-e: csak abban ne kételkedj, hogy szeretlek.

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

Köszönöm, hogy szeretsz, féltesz, vigyázol rám, hogy betakarsz, ha fázom, átölelsz, ha félek, és hogy neked reggel is szép vagyok. Köszönöm, hogy a szemembe nézel és tudod, hogy mit gondolok. Köszönök mindent, amit adtál és mindent, aminek te örültél. Köszönöm, hogy vagy nekem és hogy szerethetlek!

Van, hogy eljön az a pont, hogy egyszerűen csak szerelmes vagy valakibe.
Nem azért, mert az a valaki jó vagy rossz, nem azért, mert valamilyen.
Egyszerűen csak szereted.
És még csak azt sem jelenti, hogy onnantól fogva ásó, kapa, nagyharang.
Ahogy azt sem, hogy soha nem fogjátok megbántani egymást.
Egyszerűen azt jelenti, hogy szerelmes vagy,szereted szívedből.Néha azért,amilyen,néha pont annak ellenére.És tudod, hogy az a valaki is szeret téged,néha azért aki vagy, néha meg pont annak ellenére.

Köszönöm, hogy szeretsz, féltesz, vigyázol rám, hogy betakarsz, ha fázom, átölelsz, ha félek, és hogy neked reggel is szép vagyok. Köszönöm, hogy a szemembe nézel és tudod, hogy mit gondolok. Köszönök mindent, amit adtál és mindent, aminek te örültél. Köszönöm, hogy vagy nekem és hogy szerethetlek!

Ne szeress olyat ki téged nem szeret,
Szemébe ne nézz hisz úgyis kinevet,
Hajtsd le fejed, s úgy menj el mellette, ő ne is sejtse hogy TE vagy az ki érte sír minden este.

Van 25 másodperced, hogy írj nekem. Ebből már 15 letelt, és ha nem ér ide 10 másodperc múlva, amiből már 8 letelt, LÓGSZ 100 PUSZIVAL!

Néha van úgy, hogy minden ellened szól, s nem jön össze semmi. Szeretnél mindent hátrahagyni s a feledéssé válni. Kit szerettél már nem becsül, csak megszokásból éltet, Kit barátnak hittél, apránként megitatja veled a mérget, Mikor már keserűnek érzed az egész világot, Nézz magadba s mondd,: HAZUGSÁG, EZ NEM TE VAGY! - s bocsáss meg annak ki oly sokat bántott!

Szeretlek szívemmel, Szeretlek lelkemmel, Szeretlek ábrándos Őrült szerelemmel!...

Kinézek az ablakon, látom a Holdat ragyogni, érzem a könnycseppeket arcomon lefolyni. Ha itt lennél és megkérdeznéd, mi bajom, csak annyit mondanék, HIÁNYZOL NAGYON!

Ha tudnád,hányszor gondolok rád,
S hányszor töltöm ébren az éjszakát,
S hány könny gyűlik szememre érted,
S mindez azért mert: SZERETLEK

Versek

ghitza — Tue, 02 Feb 2010 20:59:23 GMT

Miért mondod azt: szeretlek?

Megválaszolni nem lehet.

A szeretet, a szív mélyéből fakad,

Elköszönni jön, vagy erősödni marad.

Amilyen mély a szeretet Lángja,

Olyan nagy a miértek világa.

A sok Megválaszolatlan kérdés marad,

De talán az élet folyamán választ kapsz.

Fájni fog, vagy talán örülsz majd,

Nem lehet tudni, marad csak a homály.

Várj, amíg majd a válasz talál rád,

Akkor biztos lehetsz benne igazán.

Ha keresed a miértek igazat,

Csak bolyonghatsz az élet viharán.

Fújhat a szél, rád zúdulhat az ég,

Lehet Elmentél mellette már rég.

Ne bolygasd a múltat, nézz a jövőbe,

Rád talál a válasz, Bízz benne ne félj.

Csak várj, ne légy türelmetlen,

Egyszer majd minden rendben lesz

Vágyom hogy magadhoz ölelj

Ne engedj fogd meg kezem

Csillogó vízbe merült testem

Érintsd s ha lágy csókod

Forrón követeli szám

Hagyom engedem tovább

Érezem

Harmatcsepp

Hullását bőröm bársonyán

Mint nyári hajnalon

Kéklőn vibráló szirmokon

Megnyugvást hozol

Ájult vágyainkat ringatja

Hűs szellő

Vigyázva simítja

Arcunkra öröm mosolyát

Egymásban gyönyörködő

Szemünk tükör-tisztán vetíti

Ragyogó szerelmünk

Oly jó veled

Oly jó veled

Maradj itt örökre

Neked csak egy este volt,

De nekem maga az álom,

Megérintett kezed,

Megint arra vágyom!

Lágyan simogattad hátam,

Mint finom nyári szellő a fákat.

Édes csókokat hintettél arcomra,

Olyan volt, mint maga a csoda.

Édesen magadhoz öleltél,

Mint kisgyermek a mackóját,

Olyan jó volt érezni,

Szíved dobbanását.

Majd azt mondtam,

Ez sok nekem,

Tudom hiba volt,

De sajnos megtettem.

Azóta nem éreztelek ily közel magamhoz,

El se tudod képzelni mennyire mardos.

Százszor meg százszor gondoltam arra,

Mi lett volna ha...?

És azóta is bánom, hogy nem melletted ébredtem,

Azon a szép nyári reggelen!!

Szeretem mikor hozzád bújhatok,

Szeretem mikor ajkadra csókot adhatok,

Szeretem ha melletted fekhetek,

Szeretem ha kezemet kezedbe tehetem,

Szeretem mikor édesen nézel rám,

Szeretem mikor azt mondod: "Szeretlek cicám!"

Szeretem minden egyes porcikád,

Szeretem, hogy szerethetlek csak Téged én

Szeretlek

Fényben és árnyékban,

örömben, bánatban,

lázas álmaimban,

forró vágyaimban.

Szeretlek

Az ébredő napsugárban,

a nyugtató alkonyatban,

simogató szavadban,

szerető mosolyodban.

Szeretlek

A nyári forróságban

a virág illatában,

a nyíló rózsa szirmában,

a vérvörös pompában.

Szeretlek

Véges életemben,

a végtelen reményben,

maradék hitemben,

a múlandó létben.

Túl nagy a szívem nem fér el e világban,

mikor beléd szerettem hatalmasat hibáztam.

Most segítségért kiáltok, de senki nem felel

a testem megtörve, a lelkem holtan hever.

De kinek kell a lélek ebben a szívtelen világban,

te voltál az egyetlen mit benne imádtam!

Átkarollak s csukott szemmel a csókodra vágyom,

de mikor kinyitom belém hasít a valóság, hogy ez csak álom.

Szétfoszlott barátság egyoldalú szerelem

nem tudom, hogy szép vagy csak fájó emlék vagy nekem.

Szívem mélyén vérző sebeket hordok,

megőrjít a tudat, hogy mással leszel boldog.

Az egész szíved nem adod, a felével nem érem be

minden este az ablakomból az égre nézek kérkedve.

Csak barátok vagyunk, de miért nem lehetek több neked?

Ez a kérdés kínoz engem, hát eldobom fél szívedet!

Azt mondod, látod és azt mondod, érted.

De azt, hogy miért van, mégis újra kérded.

Kerestél, kutattál, s feltártál sok csodát,

De nem találtál többet, mint lábnyomaid porát.

Mert szemeddel mindig a távolt kutattad,

És a célokat mindig másoknak mutattad.

Nem vetted észre, hogy a véletlen csodája

Benned van elrejtve, s nem a nagyvilágban.

Nem. Nincs az útnak vége, csak a tükrön át kell lépni,

Meg kell tanulnod most önmagadra nézni.

Te magad változz, hogy a titok örök fénye

Felragyogjon Benned és felébredjél végre.

Légy a csend mestere, bírd tudatod szóra,

És a legmerészebb álmaid válnak valóra

leszek a vágy a szemedben

leszek sóhaj a szádban

amikor erőd elhagy a kéjes lázban

leszek elűzött szemérmed

a tegnapot ölöd meg értem

leszek elveszett csókod a magányban

ha majd ajkad reszket a rád zuhanó homályban

leszek vadul lüktető szíved

ha már senki sem én ott leszek veled

én leszek kínod egy álmatlan éjjelen

ha hiányzó örömök csordulnak ki szemeden

én leszek könnyed egy összegyűrt ágyban

amikor elmerülsz az egyedül maradt vágyban

leszek a szivárvány híd a semmi felett

amikor majd lemondón nyújtod a kezedet

leszek fel nem tett kérdés helyett a felelet

ha hangtalan csak magadnak súgsz neveket

én leszek halott virágok mosolya

a szerető az édes és a mostoha

én leszek nevetésed a csendben

a váratlan lázadás a rendben

én leszek a bor íze a szádban

tegnapi emlék a holnapi lázban

leszek a sikoly beteljesült vágyban

fájdalom az értelmetlen lázban

én leszek a nyugalom a gondolatban

az örök körforgásban a mozdulatlan

leszek majd a te helyedben

és te élsz majd én helyettem