KÉRLEK, KEDVES LÁTOGATÓM, NÉZD MEG TÖBBI OLDALAMAT IS! LISTÁJA MEGTALÁLHATÓ A JOBB OLDALON! SZAVAZZATOK UCOZ-OS OLDALAIMRA! KÜLDJETEK VÉLEMÉNYEKET A VENDÉGKÖNYVEKBE!
KÖSZÖNÖM SZÉPEN!
A szerelem maga az élet, ám az élet csak akkor értékes, ha van kit szeretni, és az viszont szeret!
Mással láttalak ott ahova mi megyünk együtt, míg azt hazudtad ott csak mi leszünk együtt. Nem tudom bízhatok-e ezután benned, jobb ha most rögtön elfelejtesz!
A szerelem mindent megváltoztat, ám a szerelemért mi mindent áldozhat egy olyan lány ki mindenen változtat, ám a szerelme folyton el van átkozva.
Mióta megláttalak, szeretlek. Nap, mint nap csak meggyvörös ajkadra gondolok. Megőrjítesz, ha beszélsz, kérlek légy kedvesem, s pecsételjük meg eme alkalmat egy forró, izzó csókkal!
Addig szeress amíg lehet, kérlek szeress mert meghalni félek.
Miért van az mondd meg nékem kérlek, Te jutsz az eszembe bármerre is nézek. Ha lecsukom a szemem csak reád gondolok, Látod, ilyenek a férfi hormonok. Bár barátságot fogadtam, mégis vonzódom feléd, Álom vagy valóság, Te minek neveznéd? Most, hát jó éjszakát, Álomra hajtod fejedet, csak arra kérlek álmodban nyisd ki nekem is szívedet, S ezen mese világban egy kicsit szeresd a szívemet! Jó éjt, Puszi, S ne feledd: MINDIG SZÁMÍTHATSZ RÁM, HISZ SZERETLEK!!!
Nem akartam beléd szeretni, és nem hiszem, hogy Te is akartad volna. De amikor találkoztunk, mindketten éreztük, hogy nem tudunk tenni semmit az ellen, ami velünk történik. Egymásba szerettünk minden különbözőségünk ellenére, és ezzel valami ritka és gyönyörű jött létre. Az én számomra az ilyen szerelem egyszer adatik meg az életben, ezért vésődött minden pillanata egyformán az emlékezetembe, s ezért nem feledem soha egyetlen másodpercét sem.....
Ha lelkedre őszi levél hull, szemedből bánat könnye pereg, én szeretnék a lelked lenni, hogy mosolyogjon két szép szemed!
Ha madárka lehetnék lelkednek kertjében, örömet dalolnék szemeid tükrébe.
Akkor elviselhetetlen valakinek a hiánya amikor, melletted ül és tudod sosem lehet a tiéd.
Megpróbáltalak levegőnek nézni, de rájöttem, hogy levegő nélkül nem tudok élni.
Hosszú volt a bánat és a szenvedés, de életemben ő volt a legszebb tévedés!
Ha sírsz, akkor mért ne szeretnél? Ha nem szeretsz, akkor mért gondolkozol? Ha akarsz, akkor mért szeretnél elhagyni? ...de nagyon rossz lenne nélküled, mert szeretlek Téged!...
Ha arra gondolt, hogy itt volt, itt feküdt mellette, hallotta a szuszogását, és néha hozzáért a karjával. Ha a nyárra gondolt, amikor együtt mentek az ösvényen. Valami visszatért ilyenkor, valami furcsa borzongás. Nem tudta, hogy mi az. De tudta, hogy már nem úgy van minden, mint nyáron volt. Nem olyan szép és egyszerű. Zavaros és bizonytalan. De szebb. Valahogy mégis szebb. Nem tudta, miért, és nem tudta mi az.
Arra gondolt, hogy vajon o merre járhat most?
Csend van s nyugalom,csak szívem dobbanását hallom! Mit is dobol nékem? Hiányzol nagyon!
Messze távol tőled szomorú az élet. Hiányzol és látni szeretnélek!
Rád gondolok! - Úgy indázlak közül gondolattal, mint vadszőlő a fát: nagy levelek, s a szem semmit se lát a zöldön túl, amely a törzsre ül.
Rád gondolok, ha nap fényét füröszti a tengerár; rád gondolok, forrás vizét ha festi a holdsugár. Téged látlak, ha szél porozza távol az utakat; s éjjel, ha ing a kis palló a vándor lába alatt. Téged hallak, ha tompán zúg a hullám és partra döng; a ligetben, ha néma csend borul rám, téged köszönt. Lelkünk egymástól bármily messze válva összetalál. A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára. Oh, jössz-e már?
