KÉRLEK, KEDVES LÁTOGATÓM, NÉZD MEG TÖBBI OLDALAMAT IS! LISTÁJA MEGTALÁLHATÓ A JOBB OLDALON! SZAVAZZATOK UCOZ-OS OLDALAIMRA! KÜLDJETEK VÉLEMÉNYEKET A VENDÉGKÖNYVEKBE!
KÖSZÖNÖM SZÉPEN!
Életkorom
Visitors 2.
Statisztika
Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
Óra 1.
,
Körkérdésünk
Belépés
Tündérek
Képek
Love
Fantastic
God
Fantastic
Angels
Fantastic
Ladies
Virágok
KEDVES LÁTOGATÓM! KÖSZÖNÖM ,HOGY MEGTISZTELSZ A FIGYELMEDDEL! JÓ BÖNGÉSZÉST, NÉZELŐDÉST KÍVÁNOK! ARRA KÉRLEK, HA VAN ÖTLETED, MI KERÜLJÖN MÉG FEL A HONLAPRA, HAGYJ ÜZENETET A VENDÉGKÖNYVEMBEN! MINDEN ANYAG A MENÜBEN VAN! NÉZD MEG A BLOGOMAT, SZÉP VERSEK, KÉPEK TALÁLHATÓK BENNE! ONLINE-TV, JÁTÉKOK, VIDEÓK, ÉRDEKES TESZTEK, HOROSZKÓP STB...
Szeretnék már boldog lenni veled, szeretném ha foghatnám a kezed. Rólad álmodom éjszakákon át, s reménykedem, hogy szíved rám talál. Tudom, egyszer már enyém lehettél volna, de elrontottam , s számodra vége lett. Ma már csupán emlék vagyok. Bocsáss meg nekem a múltért, nem tudtam mit teszek. Kezdjük el újra, hidd el csodás lesz velem, nem kérek sokat , csak azt hogy:Te is szeress engem.
Egy szó, csak had halljam hangodat Múló boldogság csak egy pillanat. Egy kéz fogás csak, hogy érezzem kezedet Tudd, csak ez miért élhetek. Néz rám csak had nézek szemedbe És lásd a boldogság te vagy az életbe. Egy csók csak , hogy érezzem a szádat Ölelj át és érezd mennyire kívánlak. Csak egy perc. Csak egy percet kérek Hogy elmondjam : Szeretlek Téged
„Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod, Amikor tudod, hogy kár volt, mégse bánod, Amikor érzed, hogy hevesebben dobog a szíved, Amikor érzed, hogy érte remeg két kezed, Amikor várod, hogy eljöjjön a pillanat, Amikor várod, hogy odaadhasd önmagad, Amikor vágyod hangját és szavait, Amikor néznéd mosolyát és két szemét, Amikor néznéd ahogy nyújtja két kezét, Amikor nem bírod már kibuggyannak a könnyek, Amikor nem bírod már türtőztetni magad, Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged, Amikor elhiszed, hogy o is eleped érted, Amikor megijedsz mert rossz lenne nélküle, Amikor már aludnál és ébrednél mellette, Amikor már önmagaddal harcolsz ellene, Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész, Amikor rájössz, hogy miért is ne, egyszer élsz, Amikor világossá válik, hogy ez jó neked, Amikor világossá válik, hogy megteszed, Akkor vedd tudomásul, hogy igenis szereted!”
Az élet tengerén élek én. Boldogságról álmodoztam mindig én. Gyötrelmes életembe soha nem jött fény. De most itt vagy, te drága lény. Oly boldog vagyok én. Hiányzol, ha rád gondolok. Hiányzol, ha nem látom mosolyod. Ha nem látom szemed fényes csillagát, Egyedül érzem magam minden éjszakán.
Nem bírom ezt a fájdalmat Megőrülök, ha nem láthatlak Hiányzol minden pillanatban Hiányzol hajnalban, pirkadatban Hiányzik a mosolyod, az észveszően szexis hangod Hiányzik az érintésed, hiányzik az illatod Hiányzik minden mozdulatod, Te hiányzol szerelmem És kár hogy nem vagy mellettem
Amíg nem szerettél senkit e világon, Szabad voltál, mint madár az ágon. De ha meglátsz egy fiút, ki szemét rád veti, Ha még nem szerettél, megtanulsz szeretni! Kínos nyugtalan lesz éjjeled, nappalod, Feléje fog szállni minden sóhajod. Bárhogy is szereted, nem fogod őt bírni, Ha őszintén szerettél, megtanulsz sírni. Mikor azt hiszed, hogy legjobban szeret, Szíve érted lángol és reszket, Akkor meglátod őt mással sugdolózni, Ha igazán szerettél, megtanulsz csalódni. Szíved ilyenkor marják az érzések, Kebled olyan, mint egy feldúlt darázsfészek. Bár csalódtál benne nem fogod feledni, Ha őszintén szerettél, megtanulsz szenvedni. "
Most szívből jövő verset írok neked, avval kezdem milyen jó volt veled. Azt hittem eltudlak felejteni de rájöttem ez nem fog menni, félek én hogy így is marad,sírok és szenvedek miattad. Már nem látlak régóta,telik az idő azóta. Te már engem felejtesz,mint egy pohárt elejtesz. Hiába is kereslek,csak egyre jobban szeretlek. Hiányzol...nagyon szeretlek.
"Amikor megszólal az orgona zenéje Elhangzik mindkettőnk ajkán az igen Sorsunk akkor eggyé forr majd össze Szeretni akarlak és megtartani mindörökre Kezem feléd nyújtom,szívem neked adom Melyet soha vissza nem kérek Szeress egy életen át úgy,mint ahogy én téged Akkor is ha megöregszünk,akkor is ha már nem élek."
Ülj ide mellém s nézzük együtt az utat, mely hozzám vezetett. Ne törődj most a kitérőkkel, én is úgy jöttem, ahogy lehetett. Hol van már az , aki kérdezett és hol van már az a felelet- leolvasztotta a nap a hátamra fagyott teleket. Zötyögtette a szívem, de most szeretem az utat, mely hozzád vezetett.
Sírok ha sírsz, ragyogok ha ragyogsz. Néma barátod, rabszolgád vagyok. Alázatos és bizalmas barát, aki nem kér semmit csak néz és imád. És nem akar lenni csak általad, csak az árnyéka annak ami vagy!
"Annyiszor próbáltuk eltépni a szálat, ami egymáshoz kötött minket! Küzdöttünk, de elbuktunk, mert a vége mindig ugyan az lett:Te velem, Én veled! Ez így tökéletes!Nélküled mindig csak túl élek! Azt hittem elmúlik az érzés, hisz semmi sem tart örökké! Aztán, ahogy telt múlt az idő rájöttem, hogy ez nem fog elmúlni s hogy ezt az érzést más nem tudja pótolni! S most már nem ellened, érted fogok küzdeni, mert Te vagy az kit nem tudok feledni! Melletted megnyugszik a lelkem, veled erős vagyok, szeretem azt a nőt, aki melletted vagyok! S ezt magamnak olyan nehéz volt bevallanom! Bevallani, hogy nekem is szükségem van valakire! Te vagy az én valakim!
Millió csillag ragyogott az éjben, kiszúrtam egyet láttalak a fényben. Rád gondoltam, szívem remegett tudtam tőled jött a szerelmes üzenet. Vissza küldtem szívem dobbanását ezernyi érzés hatotta át. Édes csókod íze ajkamon harmatozott tudtam te is ezt akarod. Szemeid csillogása hold fényben táncolt, lépteid susogása adta a dallamot, átöleltél, megcsókoltál, s fülembe súgtad szeretlek egy életen át.
Azt hiszem, hogy szeretlek; lehunyt szemmel sírok azon, hogy élsz. De láthatod, az istenek, a por, meg az idő mégis oly súlyos buckákat emel közéd-közém, hogy olykor elfog a szeretet tériszonya és kicsinyes aggodalma. Ilyenkor ágyba bújva félek, mint a természet éjfél idején, hangtalanul és jelzés nélkül. Azután újra hiszem, hogy összetartozunk, hogy kezemet kezedbe tettem...
Ülj ide mellém s nézzük együtt az utat, mely hozzám vezetett. Ne törődj most a kitérőkkel, én is úgy jöttem, ahogy lehetett. Hol van már az , aki kérdezett és hol van már az a felelet- leolvasztotta a nap a hátamra fagyott teleket. Zötyögtette a szívem, de most szeretem az utat, mely hozzád vezetett.