02 Február 2010 - Blog - FLORYS LOVE POEMS-WEBPAGE

Versek

Miért mondod azt: szeretlek?

Megválaszolni nem lehet.

A szeretet, a szív mélyéből fakad,

Elköszönni jön, vagy erősödni marad.

Amilyen mély a szeretet Lángja,

Olyan nagy a miértek világa.

A sok Megválaszolatlan kérdés marad,

De talán az élet folyamán választ kapsz.

Fájni fog, vagy talán örülsz majd,

Nem lehet tudni, marad csak a homály.

Várj, amíg majd a válasz talál rád,

Akkor biztos lehetsz benne igazán.

Ha keresed a miértek igazat,

Csak bolyonghatsz az élet viharán.

Fújhat a szél, rád zúdulhat az ég,

Lehet Elmentél mellette már rég.

Ne bolygasd a múltat, nézz a jövőbe,

Rád talál a válasz, Bízz benne ne félj.

Csak várj, ne légy türelmetlen,

Egyszer majd minden rendben lesz

Vágyom hogy magadhoz ölelj

Ne engedj fogd meg kezem

Csillogó vízbe merült testem

Érintsd s ha lágy csókod

Forrón követeli szám

Hagyom engedem tovább

Érezem

Harmatcsepp

Hullását bőröm bársonyán

Mint nyári hajnalon

Kéklőn vibráló szirmokon

Megnyugvást hozol

Ájult vágyainkat ringatja

Hűs szellő

Vigyázva simítja

Arcunkra öröm mosolyát

Egymásban gyönyörködő

Szemünk tükör-tisztán vetíti

Ragyogó szerelmünk

Oly jó veled

Oly jó veled

Maradj itt örökre

Neked csak egy este volt,

De nekem maga az álom,

Megérintett kezed,

Megint arra vágyom!

Lágyan simogattad hátam,

Mint finom nyári szellő a fákat.

Édes csókokat hintettél arcomra,

Olyan volt, mint maga a csoda.

Édesen magadhoz öleltél,

Mint kisgyermek a mackóját,

Olyan jó volt érezni,

Szíved dobbanását.

Majd azt mondtam,

Ez sok nekem,

Tudom hiba volt,

De sajnos megtettem.

Azóta nem éreztelek ily közel magamhoz,

El se tudod képzelni mennyire mardos.

Százszor meg százszor gondoltam arra,

Mi lett volna ha...?

És azóta is bánom, hogy nem melletted ébredtem,

Azon a szép nyári reggelen!!

Szeretem mikor hozzád bújhatok,

Szeretem mikor ajkadra csókot adhatok,

Szeretem ha melletted fekhetek,

Szeretem ha kezemet kezedbe tehetem,

Szeretem mikor édesen nézel rám,

Szeretem mikor azt mondod: "Szeretlek cicám!"

Szeretem minden egyes porcikád,

Szeretem, hogy szerethetlek csak Téged én

Szeretlek

Fényben és árnyékban,

örömben, bánatban,

lázas álmaimban,

forró vágyaimban.

Szeretlek

Az ébredő napsugárban,

a nyugtató alkonyatban,

simogató szavadban,

szerető mosolyodban.

Szeretlek

A nyári forróságban

a virág illatában,

a nyíló rózsa szirmában,

a vérvörös pompában.

Szeretlek

Véges életemben,

a végtelen reményben,

maradék hitemben,

a múlandó létben.

Túl nagy a szívem nem fér el e világban,

mikor beléd szerettem hatalmasat hibáztam.

Most segítségért kiáltok, de senki nem felel

a testem megtörve, a lelkem holtan hever.

De kinek kell a lélek ebben a szívtelen világban,

te voltál az egyetlen mit benne imádtam!

Átkarollak s csukott szemmel a csókodra vágyom,

de mikor kinyitom belém hasít a valóság, hogy ez csak álom.

Szétfoszlott barátság egyoldalú szerelem

nem tudom, hogy szép vagy csak fájó emlék vagy nekem.

Szívem mélyén vérző sebeket hordok,

megőrjít a tudat, hogy mással leszel boldog.

Az egész szíved nem adod, a felével nem érem be

minden este az ablakomból az égre nézek kérkedve.

Csak barátok vagyunk, de miért nem lehetek több neked?

Ez a kérdés kínoz engem, hát eldobom fél szívedet!

Azt mondod, látod és azt mondod, érted.

De azt, hogy miért van, mégis újra kérded.

Kerestél, kutattál, s feltártál sok csodát,

De nem találtál többet, mint lábnyomaid porát.

Mert szemeddel mindig a távolt kutattad,

És a célokat mindig másoknak mutattad.

Nem vetted észre, hogy a véletlen csodája

Benned van elrejtve, s nem a nagyvilágban.

Nem. Nincs az útnak vége, csak a tükrön át kell lépni,

Meg kell tanulnod most önmagadra nézni.

Te magad változz, hogy a titok örök fénye

Felragyogjon Benned és felébredjél végre.

Légy a csend mestere, bírd tudatod szóra,

És a legmerészebb álmaid válnak valóra

leszek a vágy a szemedben

leszek sóhaj a szádban

amikor erőd elhagy a kéjes lázban

leszek elűzött szemérmed

a tegnapot ölöd meg értem

leszek elveszett csókod a magányban

ha majd ajkad reszket a rád zuhanó homályban

leszek vadul lüktető szíved

ha már senki sem én ott leszek veled

én leszek kínod egy álmatlan éjjelen

ha hiányzó örömök csordulnak ki szemeden

én leszek könnyed egy összegyűrt ágyban

amikor elmerülsz az egyedül maradt vágyban

leszek a szivárvány híd a semmi felett

amikor majd lemondón nyújtod a kezedet

leszek fel nem tett kérdés helyett a felelet

ha hangtalan csak magadnak súgsz neveket

én leszek halott virágok mosolya

a szerető az édes és a mostoha

én leszek nevetésed a csendben

a váratlan lázadás a rendben

én leszek a bor íze a szádban

tegnapi emlék a holnapi lázban

leszek a sikoly beteljesült vágyban

fájdalom az értelmetlen lázban

én leszek a nyugalom a gondolatban

az örök körforgásban a mozdulatlan

leszek majd a te helyedben

és te élsz majd én helyettem

Kategória: Versek | Megtekintések száma: 525 | Hozzáadta:: ghitza | Dátum: 2010-02-02 | Hozzászólások (3)